Türelem, rózsát terem! Így szól a jól ismert mondás amit, nagyszüleink, szüleink a szánkba rágtak naponta min. 200-szor. Mi lesz ha türelmesek vagyunk? Hát semmi. Tehát megéri annak lenni? Nem. Tegyük fel, hogy türelmesek vagyunk, megérik egy rózsa, de annak a rózsának egyszer úgyis lehullanak a levelei, elhervad maga a virág. Tehát, ha várunk valamire, és még türelmesek is vagyunk, kapunk egy szép rózsát ami virágzik 1 hétig aztán dobhatjuk ki a kukába. Sokan a boldogságukat dobják el azzal a kukába, hogy túl türelmesek akár másokkal szemben is. Felesleges. Az emberek nem változnak gyakran, csak akkor ha valami nagy változás áll be az életükbe ami változtatásra készteti őket. Tulajdonképpen többet várunk a jó dolgokra, mint ameddig a jó dolgok tartanak. Tehát pl. várunk 5 évet a jobb életre, de az nem fog eljönni soha, ha nem teszünk drasztikus változtatást a jobb élet reményében. Várhatnánk akár örökké is, de szemernyi változás nem fog beállni a hétköznapokban. Mindig ugyanaz történik, ugyanaz a sablonos élet. Mintha egy festő ugyanazt a képet festené nap mint nap. Neki sem lenne változatos az élete. Tulajdonképp, ha már így elmélkedem, gyávák vagyunk változtatni, félünk, hogy ennél már csak rosszabb lehet. Tipikus emberi ösztön és hozzáállás. Mivel társas lények vagyunk ezért félünk attól, hogy egyedül maradunk ebben a hatalmas idegenekkel teli világban. Kevés igazán bátor és változtatni képes ember létezik a világban. Szeretnék néha én is olyan lenni, aki könnyen felad dolgokat és új dolgokba vágja fejszéjét. Csak kesergünk a bánataink felett, hullanak a könnyeink, mindig búsak vagyunk, de a jobb élet reménye ott van a háttérben, észre sem veszzük, hogy milyen lehetőségeket szalasztunk el, amit más minden gondolkodás nélkül megtesz.